Virágokkal lepték meg az ápolókat a Lengyel testvérek, otthon pedig tartják az edzéstervet

A pénzügyi támogatás, a lélegeztetőgépek és maszkok óriási segítséget jelentenek az egészségügyben dolgozóknak, de másként is támogathatjuk a koronavírus-járvány ellen küzdő hősöket. Példa erre a Szeged SZTE női vízilabdacsapatának két játékosa, Lengyel Dominika és Lengyel Anett családjának felajánlása. Virágtermesztéssel foglalkoznak, és több csokornyi gyönyörű virággal jelentek meg az újszegedi Gyermekgyógyászati Klinika bejáratnál, kifejezve hálájukat az ápolóknak – számolt be a Délmagyarország.

– Nagyon örültek a virágoknak. A szakmán belül szerencsére sokan hasonlóan tesznek, országszerte klinikák kapnak ilyen ajándékokat. Reméljük, ezzel a gesztussal mi is segítettük az ápolókat ebben a nehéz időszakban – nyilatkozta Lengyel Dominika.

Csapatkapitányunk beszélt a napilapnak arról is, hogy nehezen élte meg a szezon félbeszakítását, hiszen az OB I-ben olyan cél motiválta, amely karnyújtásnyira tűnt számára.

– Az idény előtt mindenki megfogalmazta, hogy mit szeretne leginkább elérni, ez a részemről a Hungerit-Szentesi VK megelőzése volt. Ha egy nappal később hirdetik ki a meccsek halasztását, akkor hazai pályán lejátszhattuk volna a megyei derbit. Még előtte este is beszéltük a lányokkal, hogy mindenki szedje össze magát a várva várt rangadóra. Nem sokkal később adott ki közleményt a szövetség, ami miatt szomorúak voltunk, de természetesen megértettük a halasztást, helyes és felelősségteljes döntés volt – fogalmazott Lengyel Dominika.

Női OB I-es csapatunk két hete otthon edz, erről sztori is készült Instagram-oldalunkon, hamarosan pedig további videók várhatók.

Lengyel Dominika végül nyilatkozott a jelenlegi helyzetről, az otthoni edzésekről is.

– Nem tehetünk mást egy ilyen bizonytalan időszakban, minthogy fenntartjuk a kondíciónkat, aztán májusban meglátjuk, mi várható nyáron. Szerintem ezt a szezont már nem lehet befejezni, de ne legyen igazam. Labdás és saját testsúlyos gyakorlatokkal, tartjuk karban magunkat, de már nagyon hiányzik a víz, és persze a barátok, a csapattársak is – fogalmazott kapitányunk a Délmagyarországnak.

Érdeklődésünkre elmondta, hogyan viselik a karantént.

– A testvérem nevében is mondhatom, hogy rosszul bírjuk a bezártságot. Pörgős személyiségek vagyunk, máskor sokat találkozunk a családtagokkal és a barátokkal, de ezt most nem tehetjük meg. Van egy közös chat csoportunk a csapattársakkal, ott biztatjuk egymást, videókat küldünk, beszélgetünk. Ha nem bírjuk már otthon, akkor olyan helyre autózunk, ahol az ajánlott távolságtartással tudunk futni, például a Maros-parton, vagy az újszegedi töltésen.

Ha a csapat híreiről mindig értesülni szeretnél, kövess minket a Facebookon és az Instagramon!

Vélemény, hozzászólás?