Tizenhat év után zárja le pályafutását három kulcsjátékosunk

Három kulcsjátékosunktól búcsúzunk, ugyanis Lengyel Dominika, Lengyel Anett és Árkosy Lilla is úgy döntött: ez volt az utolsó szezon, mostantól a privát életre fókuszálnak. Tizenhat évvel ezelőtt egyszerre kerültek egyesületünkhöz, barátok lettek, nagyszerű eredményeket értek el Szegeden.

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a csonka szezont a Szikin búcsúztatjuk, de sajnos ez az összejövetel más búcsúról is szól: Árkosy Lilla, Lengyel Anett és csapatkapitányunk, Lengyel Dominika is úgy döntött, lezárja élsportolói pályafutását. Ez alkalomból mindhárman visszaemlékeznek az elmúlt 16 évre, hiszen együtt kerültek hozzánk, és nagyon jó barátok lettek.

– Nővérem, Dorottya győzött meg engem és Anettet, hogy jó móka lesz, meglátjuk. Igaza volt, így három testvérként itt ragadtunk az uszodában, és nem is bántuk meg, hiszen rengeteget kaptunk a vízilabdától – kezdte a beszélgetést csapatkapitányunk, Lengyel Dominika. – Tizennégy évesen már felnőtt OB I/B-ben játszhattam, amit nagyon élveztem, 2009-ben pedig feljutottunk az élvonalba. Megannyi szép emlék köt ide, de a párommal családalapítást tervezünk. – árulta el a távozás okát.

Rengeteget köszönhetünk Dominikának, hiszen gólerős játékosunk volt, akit természetesen eredményesebb klubok is csábítottak, de ő maradt.

– Minden Szegedhez köt, annyira szeretek itt élni, és annyira szeretem ezt a klubot, hogy nem tudtam volna máshol elképzelni az életem. Kifejezetten a felnőtt válogatottság érdekében is tettek nekem ajánlatot, de a szegedi élet prioritást élvezett, és nem is bántam meg, hogy maradtam. Elvégeztem az egyetemet, büszke vagyok, hogy törzstagja maradtam a szegedi klubnak, remek játékosok és edzők mellett fejlődtem, és mindig örömmel játszottam itt – hangsúlyozta Dominika.

Korosztályos válogatottként szép sikereket ért el: 2008-ban az olimpiai reménységek tornáján lett aranyérmes, 2009-ben az ifjúsági Európa-bajnokságról ezüst medállal tért haza, majd a felnőtt válogatottban is szerepelt, a 2010-es világligán képviselte hazánkat.

– Az az időszak meghatározó volt Szegeden is, hiszen akkoriban csatlakozott hozzánk Drávucz Rita és Tóth Ildikó, így példaképekkel dolgozhattunk. Csak ámultunk, miket csinálnak, sokat tanultunk tőlük. A legszebb szegedi emlék természetesen a velük együtt elért 2010-es kupadöntő, ahol óriási csatát vívtunk megyei riválisunkkal, a Szentessel. Ugyan 6–5-re kikaptunk, de így is boldogan tekintek vissza a fináléra, ahogy azokra a bajnoki idényekre is, amikor elcsíptük a negyedik helyet, és persze a későbbi kupabronzra is büszke vagyok – sorolta az emlékeket.

Szüleinek sokat köszönhet, amit testvérei nevében is külön meg akart említeni.

– Édesanyánk és édesapánk is rengeteget segített nekünk, ők voltak a törzsszurkolóink, vittek az edzésekre és a meccsekre is, szerető és gondoskodó hátteret biztosítottak, nélkülük ez nem ment volna. Nagyon szépen köszönjük nekik, ezt sosem felejtjük el! A páromnak is szeretnék köszönetet mondani, végig mellettem állt, korosztályos válogatott koromban is segített az utazás megoldásában, vitt az edzésekre, rendszeresen szurkolt a meccseken, mindenben támogatott – mondta Dominika, aki Anetthez hasonlóan munkájával a családi vállalkozásban is viszonozza a szülői támogatást.

– Az említett klasszisok mellett a testvéreimmel és Árkosy Lillával is nagyon szerettem játszani, a Dalmády-testvérektől is sokat tanultunk, ahogy Miklós Dórától és Tóth Petrától is. De én mindig imádtam az aktuális társaságot, minden szezonban remek volt a csapategység, ezért is őrzök annyi szép emléket a klubról. Külön szeretném minden távozó nevében megköszönni Lakó Gábor és Farkasné Vörös Betti támogatását, rájuk is úgy tekintettünk, mintha a szüleink lennének, tőlük is tanultunk, és bármikor bármivel fordulhattunk hozzájuk – sorolta.

Természetesen rákérdeztünk egy esetleges edzői visszatérés lehetőségére is.

– Egyelőre ezen nem gondolkodtam. Van edzői papírom, segítettem is korábban a gyerekeknek, imádok is velük foglalkozni, de nem tudom megmondani, vállalok-e ilyen szerepet később. Most csak a családalapítási terv a biztos, ami miatt már tavaly is gondolkodtam a távozáson, de akkor Varga Tamás meggyőzött a maradásról. Biztos lenne még bennem jó néhány év, de most már minden megvan a privát élet alakításához. Várom, hogy a Szikin zárjuk a szezont, biztosan nagy buli lesz! – tette hozzá mosolyogva Lengyel Dominika.

Testvére, Lengyel Anett is hasonló érzésekkel nyilatkozott, hiszen végig ugyanazokat a pillanatokat élték át a vízilabdában.

– Egyre aktívabban részt veszek a családi vállalkozásban, ami már egyre kevésbé volt összeegyeztethető az élvonalbeli vízilabdával. A klubnál eltöltött minden szezon meghatározó és szép emlék, alázatot és tiszteletet tanultam a sportágtól, és nagyon köszönök minden támogatást a klubnak – mondta Lengyel Anett.

A Taylor&Nash Kupát minden évben a legjobb utánpótlás játékos kapja, anno pedig Lengyel Dominika után egy évvel Anett kapta meg az elismerést, így ő is gyorsan a felnőttek között találta magát. Ő is volt korosztályos válogatott, és az Universiade kerettel is dolgozott.

– Sajnáltam, hogy arra a versenyre nem jutottam ki, de el tudtam ezt engedni, nincs bennem rossz érzés. Így is annyi mindent kaptam a sportágtól! A testvérem már sorolta, hogy mennyi remek játékostól tanultunk, Bujka Barbarát is kiemelném, ahogy az összes edzőmet is. Kétségem sincs afelől, hogy hiányozni fog a vízilabda és a csapattársak is, biztosan nehéz lesz a sport nélkül, de most a munkára szeretnék koncentrálni. Jó lett volna, ha búcsúzóul bebizonyítjuk, hogy jobbak vagyunk a Szentesnél, ez a cél mindannyiunkat nagyon motivált – jegyezte meg Anett.

Árkosy Lilla is a szakmai karrier miatt döntött a búcsú mellett, hiszen jogi szakvizsgájára készül, utána a jogi pályán szeretne elhelyezkedni, a családalapítás is tervben van.

– Csodálatos volt ez a tizenhat esztendő! Egy szezont töltöttem Szentesen, de egyébként minden a szegedi klubhoz köt. Barátokat kaptam és millió szép emléket, hálás vagyok az egyesületnek, amely a második családommá és otthonommá vált. Mindig nagy volt itt az összetartás, emellett az egészséges életmódra is nevelt a klub. Mindezt a szerencsének is köszönhetem, hiszen először kosaraztam és táncoltam, majd a térdfájdalmak miatt az úszást ajánlották. Az egyik úszó edzésnél áthívtak a vízilabdázók, mert kevesen voltak, majd dobtam három gólt, így egyből átcsábítottak a pólósokhoz – mesélte a kezdetekről Árkosy.

Lilla is kiemelte a 2010-es kupadöntőt, illetve nagyon szívesen emlékszik vissza egy nemzetközi fináléra is, hiszen a kazanyi Universiadén is ezüstérmes lett.

– A Dalmády-testvérekkel együtt éltük át ezt a sikert, illetve Tóth Petra és Tóth Eszter is velünk volt a felkészülésnél, miattuk még szebb az Universiade emléke. Kiemelni senkit sem szeretnék az elmúlt tizenhat évből, szívem szerint minden játékostársamat és edzőmet felsorolnám, hiszen mindenkivel remek kapcsolatom volt, és annyi mindent köszönhetek nekik. Varga Tamással mindenképp jó lett volna még többet dolgozni, szakmailag és emberileg is csodássá tette az utolsó szezonomat. Korábban volt francia és olasz megkeresésem, de ahogy a Lengyel-lányoknál, úgy nálam is Szeged élvezett prioritást, ragaszkodtam a városhoz. Nem tudtak volna annyit kínálni, amiért elengedem ezt a társaságot, hiszen nem is a pénzért csináltuk, hanem ezért a csodálatos közösségért, amit a Szegedi Női Vízilabda Egyesület jelent – zárta a beszélgetést Árkosy Lilla.

Ezúton is kívánunk mindhárom csupaszív játékosunknak szép szakmai sikereket a karrierjéhez, és sok boldogságot a magánéletben!

Fotók: Délmagyarország

Ha a csapat híreiről mindig értesülni szeretnél, kövess minket a Facebookon és az Instagramon!

Vélemény, hozzászólás?